A következő gyakorlatot régen találtam az interneten, jó dolognak tartom. Kicsit beleírtam, változtattam, de a lényeg ugyan az. Csináljátok meg ha van időtök. Működik!
Szeretet levél
Ha szeretteddel a kommunikációt sokszor, vagy csak néha, félreértés övezi akkor ajánljuk neked a következő kis technikát, mellyel jelentősen el tudod kerülni a félreértéseket. Írj szeretet levelet! Mindig egyes szám első személyben írj! (ÉN kommunikáció). A te kezdetű, és tartalmú mondatokat mellőzd. Mert azt támadásnak vehetik. Légy tárgyilagos egyszerű, és reális. Alább találsz egy vázlatot, hogy segítsük az írást. A pontozott részeket pótoljátok ki, saját gondolataitokkal.
Szeretetlevél-vázlat
Kedves …!
Dátum:…
Azért írom ezt a levelet, mert szeretném, elmondani, mit érzek, mit gondolok.
A düh kifejezésére alkalmas mondatok: Nem tetszik nekem…
Nagyon kínosan éreztem magam …
Dühösnek érzem magam, mert azt érzem,
nem tudok…..
nem vagyok…
Nagyon mély megbántódást éreztem, amikor ez az esemény, megtörtént.
A szomorúság kifejezésére: Nagyon csalódottnak érzem magam Nagyon mély szomorúságot érzek ilyenkor amikor….. események dolgok történnek.
Nagyon bántott…
Azt szerettem volna, arra vágytam…
Azt szeretném…
A félelem kifejezésére:
Nagyon aggódom…
Attól félek, hogy……. én egyedül maradok…
Megijedtem attól…
Nem akarom…..ezt az érzést érezni… csalódni
Azt szeretném… ha szeretnének.
A megbánás kifejezésére:
Nagyon zavarban vagyok…
Szeretnék bocsánatot kérni,..
Őszintén sajnálom…
Szégyellem magam…
Nem akartam…
Azt szeretném…
A szeretet kifejezésére:
Nagyon örülök…
Azt szeretném…
Azt akarom…
Nincs bennem harag
Nagyra értékelem…
Szeretném megköszönni, hogy…
Tudom, hogy…
Levelemre szeretnék választ kapni.
Fontos az is hogy válaszoljanak levelünkre, mert ez a gyógyító folyamat része. Tudatosítani kell a levél írójának, hogy szeretnénk, ha megírná ő is a gondolatait erre a levélre reagálva. Segítenünk kell a társunknak, abban is, hogy ő is olyan módon tudjon fogalmazni, ami nem sértő. Ezért adjuk át szeretet levelünkkor az alábbi segítséget, annak, akinek a levelet írtuk.
Válasz levél
Kedves …!
Dátum:…
Szeretet leveledre válaszolok.
Kezdő soroknak itt a következők legyenek, lehetnek:
Köszönöm, hogy…
Nagyon sajnálom, hogy…
Úgy érzem, megérdemled, hogy…
Szeretném, hogy…
Szeretlek….
Nem tudtam, hogy…
A továbbiakban, a levélre reagálva mindig egyes szám első személyben írjatok, csak saját érzéseitekről, tapasztalataitokról. Mindenképp kerüljétek ezt: Te, miattad. Ne a hibákról, bajokról, hanem annak következményeiről írjatok. Sosem bántón, hanem építő jelleggel.
A levél végén utóiratnak lehet az alábbiak közül választani:
Nagyon szeretném…..
Úgy érzem, hogy ……
Azt gondolom..
Szeretlek.
Sok sikert kívánok nektek:
Nánási Andrea
A Nők Világa:
https://www.facebook.com/A-N%C5%91k-Vil%C3%A1ga-374851612874395/
Mentés
Mi nők rengeteget beszélünk, csevegünk, csacsogunk, locsogunk… és még sorolhatnám. A kommunikáció viszont más. Különösen férfi és nő közt. Az értelmes, szeretetteljes kommunikáció nem csak a szavakon keresztül zajlik, viszont a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat alapja. Ahhoz, hogy a férfiakkal folytatott kommunikációnk és kapcsolatunk zavartalan legyen, ismernünk kell a férfiak és nők közti alapvető gondolkodási különbségeket. A férfi-nő kapcsolaton nem csak a párkapcsolatot értem, hanem a szülő-gyerek, munkatársak, testvérek kapcsolatát is.
mintha egy másik országba utaznánk! Egy érdekes kirándulás. Csak nyitottan lehet csinálni, nem saját elvárásainkkal. Ez nem könnyű! Egyszerűen csak tájékozódunk a másikról. Amíg szerelmesek vagyunk, csak a kíváncsiság hajt minket, hogy minél többet tudjunk meg a másikról. De a szerelemben buktató van! Beleképzelünk olyat is, amit látni szeretnénk. Egóból. Mindenki a szerelemre vágyik. Pedig az igazi párkapcsolat kialakulásának esélye, a szerelem alábbhagyásával, a hosszú távú kapcsolatokban tud kibontakozni.
Végezetül: Mi is az, hogy HOLDASSZONY?Ez egy misztérium. Egy felismerés, egy megértés. A NŐ maga. Egyszerre megérteni minden fázist, ami egy nő lehet. A befogadást, ami a teleholdnál válik leginkább érezhetővé. A családi összetartozás alapját, ami a nők kezében van elrejtve. Ezért tartom fontosnak az önismeretet és a kommunikációt. Az önismeret útjára csak rálépni lehet. Ha mi magunk nem tudjuk elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk, akkor mit várunk másoktól? Ha mi nem tudjuk kifejezni magunkat, hogy várjuk, hogy más megértsen? Ha nincs bennünk elég empátia, hogy gondoljuk, hogy tudjuk, mi van a másikban?
A gyermeknevelés nem könnyű. Erről csak igazán azoknak van tapasztalata akik, aktívan gyakorolják ezt. Sokszor halljuk, hogy „Én nem erre neveltem őt”. Maga a szülő sem érzi át egy-egy történés súlyát sokszor következményét sem. Saját tapasztalatom alapján szeretnék megosztani veletek egy kis történetet. Egy projekt keretén belül halmozottan hátrányos kisiskolásokkal foglalkoztunk, képesség és készségfejlesztés mellett kirándultunk, színházba jártunk. A srácoknak sok olyan programjuk volt, melyben utaztak, kirándulhattak, játszhattak. Olyan elfoglaltságok voltak ezek, melyet a családok nem tudtak anyagi helyzetük miatt megteremteni. A gyerekek több általános iskolából jártak hozzánk. A projekt során tapasztaltuk, hogy sok fiatal azért maradt ki a programból, mert a felmenőik nem látták át, és nem támogatták utódaikat. Ha valaki elkezd valamit és nem csinálja végig, akkor nem lesz eredmény. Olyan ez, mint a főzés, ha félidőben abba hagyod, akkor nyers marad az étel, nincs eredmény csak csalódás, amikor meg akarod enni.
A fiatalok hétvégi programokra való eljutás úgy szerveztük meg, hogy az iskolák előtt találkoztunk velük, és átgyalogoltunk a csoportokkal a kultúrházba. Az egyik édesanya egyik ilyen húszperces séta után felhívott, hogy a kislánya többet nem jön, mert micsoda dolog, hogy a csemetéjének „gyalogolnia” kell. Megértettük, és elfogadtuk a szülő döntését. Látható volt, hogy a nő minden nehézségtől meg akarta menteni porontyát. De vajon jól tette-e ezt?
Ha valami egyből nem sikerül majd neki, másodjára már nem is fog próbálkozni. Nem tanítjuk meg vele a kitartást, türelmet, áldozat hozatalt, egy cél elérése érdekében. Ha mindent egyből megkap, nem alakul ki benne a kitartás, elkötelezettség, nem tanulja meg kezelni a kudarcot, és a dolgozni az eredményért.
Vannak pillanatok, amikor az ember lánya megtorpan, és nem tudja merre tovább. Tehetetlenül áll, körbenéz és elgondolkodik, hogy került ide? Sokszor érezi azt, hogy most vége, az egész tarthatatlan állapot. Élete minden területén konfliktusba kerül. Áll, és segítséget remél, de olyan sokszor nem támogatják, nem talál megoldást. Elmagányosodik, mint nő anya feleség, és munkaerő. Úgy érzi magára maradt a nagyvilágban, bele fásul, és hagyja hagy sodorják az események. Aztán egyszer csak, mintha eszmélne. A bénító félelem, a magány és a tehetetlenség állapotában egy belső hang szólal meg fejében. Miért hagyod? Jó ez így neked?
Életünk egyik legfontosabb része a párkapcsolat, amelyen belül a boldogság, „valami” különleges földöntúli öröm elérése a cél. Ez motivál, ez űz, hajszol bennünket társról-társra vagy tart egy ember mellett, olykor társas magányban. Néha olyanok vagyunk, mint riadt kis lepkék, növényről – növényre szállunk, és csak nem találjuk azt a virágot, mely legjobb számunkra. Egyre csak keressük azt a „valamit” és nem találjuk, nincs meg! Néha úgy érezzük megfogtuk, de amikor erősen megragadnánk, hogy soha többé ne hagyjon el bennünket, kipereg az ujjaink közül. Csak nézünk. Akkor most mi történt?! Én mindent megtettem, hogy boldog kapcsolatban éljek! Mindent!
Egy olyan ember, aki rendelkezik kellő én erővel, ismeretekkel, mérleget von és mer az élettel áramolni, mely sokszor változások sorozatát indítja el életébe, az boldoggá tud válni. Mindennapjai harmonikusak, stresszhelyzeteit jobban kezeli, teljes életet él.
A hozzám fordulók közül sokan nem tudják teljesség igényével megfogalmazni a kérdésüket, amelyre szeretnének választ kapni. Bár nyilvánvalóan körvonalazódik az igény bennük, arra hogy életükben kialakult nehéz helyzeteket, megoldják. Sokszor nehéz önmagunkban megfogalmazni azt, hogy mi az, aminek szeretnék utána járni. Vagy mi az, amire megoldást keressünk, amit ha megértenénk, előrébb lendítené az életük szekerét. Azt is érdemes szem előtt tartani, aki meg tudja fogalmazni azt, hogy mit nem szeretne, (és ezt kérdéssé tudja formálni,) az azt is megtudja, hogy mit szeretne az életében tovább megélni, működtetni. Mégpedig úgy tudja meg, hogy leírja, mit nem akar tovább, és az ellenpólusa az ellenkezője az, amit akar. Azok a nők és férfiak, vagy másképp az „életek vándorai” akik meglátogatnak engem, azoknak segítek ezeknek a dilemmáknak a tisztázásában, feloldásában.
Az életem különböző pontjain, különböző alkotási módokkal fejezem ki magam. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy olykor írásban, olykor rajzolásban, vagy éppen takarításban, a lakásom csinosítgatásában, vagy varrásban, babák készítésben lelem örömöm. Arra mindenképp rájöttem, hogy mint nő nagyon sokféle kreatív tevékenységben találom meg a megújulást, olykor a túlélést, és az alkotás vágyát is egyaránt. Nem csak tevékenység öröme ez, hanem önkifejezés, és egyben lelki terápia is. Minden kreatív foglakozásban megtalálom a lelki békét, az újrakezdést és a kiáramlást. Ráadásul feltölt én erővel, egy – egy jól sikerült alkotás, még akkor is ha az csak „számomra szép”. Sohasem gátolt az a tény hogy nem tudok írni, horgolni, akármi. Csak elkezdtem és csináltam, adtam esélyt magamnak a kibontakozásra. Nem az volt a lényeg, hogy egy tökéletes dolgot készítsek, hanem az, hogy létrehozzak valamit, valami kézzelfoghatót.
Sokan kérdezik, miért csinálom. Egyszerű, mert jól esik. Igaz, ma márt tudatosabban készítem ezeket az alkotásokat. Azért is, mert kívülről látom a belsőmben végbe menő folyamatokat, jobban megértem önmagam, élethelyzeteimet, és könnyebben találom meg a megoldásokat.
