A bennem lakó Nő

Megtisztulás (Borbély Mária verse)

Megtisztulás

 

Úgy döntöttem ma nem öltök álarcot,

ma nem lépek színpadra, nincs szerep.

Úgy döntöttem ma visszavonulok,

s magamban ott belül rendet teszek.

 

Úgy döntöttem ma kitakarítom mi

eddig úgy éreztem, hogy nyomaszt,

s ünnepi díszbe öltöztetem lelkemet,

úgy várom a napfényes igazi tavaszt.

 

Szélnek eresztem félelmeim, nem

rágódom tovább múlton és jövőn,

ami volt elmúlt, s minek jönnie kell 

azt is hálás szívvel megköszönöm.

 

Elfogadom mit az élettől kaptam,

megélek minden percet és csodát,

s lelkemben – ahogy  a rügy kipattan

úgy várom magamtól a feloldozást.

 

Ma megtisztulva tiszta lélekkel,

megáldott szívvel megyek tovább,

s a tiszta lelkemre – tavaszra várva,

méltán öltök könnyed ünneplő ruhát…

 

2016.03.26.

 

Holdasszonyok misztikája – Kommunikáció és önismeret a szeretet nyelvein

 

Mi nők rengeteget beszélünk, csevegünk, csacsogunk, locsogunk… és még sorolhatnám. A kommunikáció viszont más. Különösen férfi és nő közt. Az értelmes, szeretetteljes kommunikáció nem csak a szavakon keresztül zajlik, viszont a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat alapja. Ahhoz, hogy a férfiakkal folytatott kommunikációnk és kapcsolatunk zavartalan legyen, ismernünk kell a férfiak és nők közti alapvető gondolkodási különbségeket. A férfi-nő kapcsolaton nem csak a párkapcsolatot értem, hanem a szülő-gyerek, munkatársak, testvérek kapcsolatát is.

Hogyan kommunikáljunk egy férfival, hogy az úgy kommunikáljon velünk, ahogy mi azt szeretnénk?         Olyan, mintha egy másik országba utaznánk! Egy érdekes kirándulás. Csak nyitottan lehet csinálni, nem saját elvárásainkkal. Ez nem könnyű! Egyszerűen csak tájékozódunk a másikról. Amíg szerelmesek vagyunk, csak a kíváncsiság hajt minket, hogy minél többet tudjunk meg a másikról. De a szerelemben buktató van! Beleképzelünk olyat is, amit látni szeretnénk. Egóból. Mindenki a szerelemre vágyik. Pedig az igazi párkapcsolat kialakulásának esélye, a szerelem alábbhagyásával, a hosszú távú kapcsolatokban tud kibontakozni.

A házasság, a hosszan tartó párkapcsolat a legjobb személyiségfejlesztő dolog. Ebben minden élethelyzet benne van! Amikor kiforrott egy kapcsolat, akkor tud igazán szárnyalni! (A férfi és nő olyan, mint a madár két szárnya. Csak akkor tud igazán szárnyalni, ha egyformán erős! Bahá’i idézet) Ha azt akarjuk, hogy meghitté váljon a kapcsolatunk, akkor ahhoz, meg kell ismerni egymás vágyait és céljait. Ezt csak nyitott szívvel lehet. Elfogadva és békén hagyva a másik személyiségét. Ehhez tudatosan kell élnünk. El kell engednünk a hozott sémákat, a berögződéseket. Elsődlegesen azt fogjuk működtetni, amit otthonról hozunk. De a boldog párkapcsolat megér annyit, hogy megtanuljunk a másik nyelvén beszélni. Szeretetből!

Szeretném figyelmébe ajánlani a szeretetnyelveket, mellyel a legelfáradtabb kapcsolatainkat is újjá lehet varázsolni. Nincs az a boldog kapcsolat, amin ne lehetne még egy kicsit javítani!

– Nézzük röviden, hogy mi is az öt szeretetnyelv lényege:

Férfi és nő, olyan, mint két ország, két különböző nyelvet beszélnek. Amíg szerelmesek vagyunk, ezen könnyedén átsegít a rózsaszín köd. De hová tűnik el a szerelem a házasság után? Elsődlegesen azt a nyelvet fogjuk beszélni, amire a családban szocializálódtunk. Vagy így, vagy úgy. De meg lehet tanulni egy másodlagosat a párkapcsolat érdekében!

Az öt szeretetnyelv a következő:

Elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés.Elismerő szavak:Köszönet, dicséret (ezt lehet a háta mögött is!) Bátorító szavak, kedves szavak, szelíd szavak, kérés.                                                                                                                                                                                  Minőségi idő: Együttlét, egymásra figyelés, meghitt beszélgetések. Közös tevékenységek, közös élmények (bármi)                                                                          Ajándékozás: Önmagunk (szabadidőnk) odaajándékozása (a jelenlét fontossága), tárgyak, amit a másik szeret.        Szívességek: minden nap elkötelezettnek kell lennünk, hogy tegyünk valamit a másikért. Nem lehet kényszer! Testi érintés: mindenki más érintést szeret, és más időpontban. Ez sokszor a szex, de nem feltétlenül csak az. Lehet csak egy ölelés elinduláskor, kézenfogva sétálás, szorosan együtt ülve tévézni a kanapén… Meg kell beszélni a társunkkal, hogy mire vágyik! Rengeteg dolgot kifejez.

 Ez igazi testbeszéd! Ha két ember nem fog kezet, ott rögtön tudni lehet, hogy valami nincs rendben! (Mindenről bővebben olvashatsz: GaryChapman: Egymásra hangolva c. könyvsorozatában!)                                                                                                                 Nagyon fontos, hogy felismerjük saját szeretetnyelvünket! Ha mi nem tudjuk közölni, hogy mi hiányzik, akkor ne várjuk a másiktól, hogy az magától kitalálja! Mindenki a maga eszköztárából tud csak gazdálkodni.

A párkapcsolatban a legtöbb szexuális problémát nem az okozza, hogy elveszítettük vonzódásunkat egymás iránt, hanem a betöltetlen érzelmi szükségletek!

Ha nem is végzünk nagy kutatómunkát, több hónapos párterápiát, akkor is érdemes egyszer leülni, elgondolkodni és leírni, hogy nekünk mi a sorrend. Ezt célszerű kérni a társunktól, gyerekünktől is egy alkalmas pillanatban, esetleg játékosan, és ezeket megbeszélni, vagy kicserélni a lapokat. Már ez is hatalmas segítséget tud nyújtani a hervadóban lévő ember kapcsolatokban.      A szeretet, a tudatos párkapcsolat döntés kérdése! Mindennap tartó munka, ami egyszer csak olyan igazi boldogsággal kezd megajándékozni, ami örökké tart, és messze túlmutat a lángoló szerelmen! Persze ezt is meg kell élni, hogy tudjuk mi a különbség!

Sokszor a társunk kedvéért időnként olyat kell tennünk, ami nem az alaptermészetünk. De ne kényszernek fogjuk fel, hanem ajándéknak a szeretett személy számára. Soha se felejtsük el, hogy a másik is ugyanígy ajándékot ad számunkra, ha a kedvünkben akar járni. Ez a gyerekekre is igaz. (Gondoljunk arra, amikor a kamasz fiú kiporszívózik vagy elmosogat az anyja kedvéért. Értékeljük dicsérettel, vagy valamivel, ami az ő szeretetnyelve.) A legjobb, hogy ezek egymást generáló folyamatok, és végre pozitív irányba emelnek.

Csak döntenünk kell a boldogságunkért! Megbocsátani a sérelmeket, elengedni a múltat, és közben építeni a jövőt és ne nem marad más, csak a boldog jelen. Ha új és boldog világot akarunk magunk körül, akkor először magunknak kell elkezdeni építeni azt.

Végezetül: Mi is az, hogy HOLDASSZONY?Ez egy misztérium. Egy felismerés, egy megértés. A NŐ maga. Egyszerre megérteni minden fázist, ami egy nő lehet. A befogadást, ami a teleholdnál válik leginkább érezhetővé. A családi összetartozás alapját, ami a nők kezében van elrejtve. Ezért tartom fontosnak az önismeretet és a kommunikációt.  Az önismeret útjára csak rálépni lehet. Ha mi magunk nem tudjuk elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk, akkor mit várunk másoktól? Ha mi nem tudjuk kifejezni magunkat, hogy várjuk, hogy más megértsen? Ha nincs bennünk elég empátia, hogy gondoljuk, hogy tudjuk, mi van a másikban?

Kedves nő társaim! A saját boldogságunk és a családunk boldogsága a mi kezünkben van! Válaszd a szeretetteli kommunikációt, és tapasztald meg a hétköznapi csodákat.

Csajbók Márta

http://denok.hu/az-elet-noi-oldala/

Mentés

Mentés

Mentés

Látomás, vagy tapasztalás?

Van egy jelenség a világban, ami egyformán foglalkoztatta a régi korok emberét és a ma élőket, az orvosokat, teológusokat, filozófusokat, pszichológusokat, szociológusokat és a parapszichológusokat, nőket és férfiakat. Egy véletlen élethelyzet során bárki, bármikor érintetté válhat, mert nem más ez a jelenség, mint a halálközeli élmény. Ez egy speciális testen kívüli tapasztalás, ami nem érhető el gyakorlás útján.

Amikor az emberiség még közelebbi kapcsolatban élt a természettel, ezeket az „élményeket”átélt személyeket nem kezelték csodabogárként, vagy őrültként. Aki ilyen jellegű élményét megosztotta a környezetével, meghallgatták, és elfogadták. A modern világ beköszöntével az emberek eltávolodtak a megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan testen kívüli jelenségektől. Természetesen ez a „dolog” közben nem szűnt meg létezni. Viszont egyre kevésbé értették meg és fogadták el azokat a személyeket, akik ilyen élményekről számoltak be. Ennek hatására ezek az emberek befelé forduló személyiségekké váltak, vagy sok esetben még a saját családjuk sem fogadta el őket.

Szerencsére az 1970-es években Dr Raymond Moody felvállalta azt a látszólag hálátlan feladatot, hogy kutatásai által segítségére siet azon személyeknek, akik megélték a halálközeli élmény állapotát. Megalapította a Halálközeli Állapotokat Kutató Nemzetközi Szövetséget az Egyesült Államokban. (IANDS) Szerencsére Magyarországon is hamar lelkes követőkre talált. Ennek köszönhető, hogy már bátran beszélhetünk erről a jelenségről. Rengeteg tanulmány, rádiós beszélgetés, és televíziós műsor foglalkozik időről-időre vele. Számtalan publikáció, élménybeszámoló és szakdolgozat témája lett a halálközeli élmény fogalma, vagy az élményt átélt személyek beszámolója.

Nézzük meg röviden, hogy miért is olyan izgalmas ez a téma. A kutatások és a feljegyzések azt bizonyítják, hogy kortól, nemtől, és vallási hovatartozástól függetlenül hasonló dolgokról számolnak be az érintettek. Az orvosi és egyéb tudományos kutatások bebizonyították, hogy ez az „élmény” nem drogok hatására jön létre, és nem is hallucináció, mivel tiszta képek jelennek meg. Nem mérgezés hatására jön létre, és nem is éber álom. A rémálmot is kizárhatjuk, mivel általában pozitív élményről számolnak be az érintettek. Nem vallásos révület, mert ateisták is átélnek ilyeneket.

Különböző vallásúak, és a Föld különböző pontján élők is, hasonló képeket, vagy jelenségeket látnak. A gyerekek az idősek, és ritka esetben, a vakon születetteknél is előfordul ugyanaz a megélés.

Mit tapasztalnak általában ezek az emberek? Egy olyan testen kívüli élményt, amely során látják kívülről saját testüket, vagy már régen elhalálozott ismerősükkel találkoznak. Olyan eseményeket is láthatnak, amelyek nem a fizikai testük közelében vannak. Átélik az úgynevezett alagút élményt, vagy lepereg előttük az „életfilmjük”. Előfordul, hogy egy csodás réten találják magukat, vagy fénylényekkel találkoznak, akiktől akár üzenetet is kaphatnak. Természetesen ez a sok felsorolt élmény nem egyszerre és nem mindenkinél ugyanaz, de ad egy átfogó képet a tapasztalásokról.

Bátran feltehetjük a kérdést, hogy: Igen, értem, de miért olyan fontos ez azoknak, akik ilyet nem éltek meg? Természetesen azért, mert bármikor, bárkivel, vagy akármelyik közeli hozzátartozónkkal megtörténhet. Ez az élmény annyira magával ragadó, hogy aki átélte, annak megváltozik az élete, és ezt valahogy el kell viselni a hozzátartozóknak.Sok esetben ezek a személyek gyökeresen életmódot változtatnak, máshogy állnak az anyagiakhoz, a munkához, mivel lepergett előttük az életük, és megértették egy pillanat alatt, hogy mi az, amit nem tettek addig helyesen. A változás, amin átmennek szemmel látható lesz. Sokan fordulnak az önzetlen segítségnyújtás felé, mivel empatikusabbak lesznek embertársaik iránt, vagy választják az egészséges életmódot, gyógyító, segítő munkát végeznek, elfordulnak a világi javak élvezetétől.

A kutatások azt bizonyítják, hogy a halál közelébe kerülésnek két alapvető módja van. Egyik a hirtelen beállt klinikai halál (baleset, infarktus). Ebben az esetben gyakoribb a testen kívüli tapasztalás, önmagát kívülről érzékeli az illető.

A másik gyakori eset, amikor hosszabb betegség előzi meg. Ilyenkor gyakoribbak a víziószerű elemek. Halott rokonok, vallási alakok megjelenése.

Végezetül egy utolsó megfigyelés: Az öngyilkosságot elkövetők esetében igen ritka a halálközeli élmények megtapasztalása, és ezen ritka esetek többségében is az élmény nem pozitív, hanem inkább horrorisztikus.

Csajbók Márta, esztéta

Mentés

Magamba zárva

Magamba zárva

 

Keresem önmagam magamba zárva,

becsukom szemem, hogy végre lássam.

Nem holmi külcsínyt keresek,

mosolygós arcot, szép zöld szemeket,

Mag-am keresem, a lelkemet.

 

Keresem önmagam magamba zárva,

testem szentségének templomába,

ott mélyen legbelül,

ahol a lélek tanyázik, búsul, örül,

Mag-am keresem ott legbelül.

 

Vajon honnan-hová tart-e Mag,

van-e számára még új a nap alatt,

s vajon meddig tart a lét,

s van-e benne még elég tartalék,

s tovább éli-e  e test enyészetét?

 

Agyam zúg, a szívem lüktet,

légzésem felgyorsultan kapkod és zihál.

Köröttem csend van és sötét,

és már megint rám tör az az átkozott magány.

Mag-am vagyok mag-ammal ott legbelül,

S érzem: Egy vagyok a sokkal egyedül…

2016.12.27.   Borbély Mária Marcsi

Mentés

Mentés

A reinkarnációs utazásról…

 

A reinkarnációs utazás lényege nem az, hogy egy előző életet megnézzünk, mert kíváncsiak vagyunk. (A kíváncsisággal kapcsolatban későbbi írásaimban visszatérek még.) Az utazás feladata az, hogy általa megoldjunk, egy olyan problémát, élethelyzetet, vagy feladatot, amelynél megakadt az életünk. Hatékony módszer ez mindenképpen, akár mely alternatívából szemléjük is.

Sokszor jönnek úgy hozzám „Az életek vándorai” hogy már sok helyen jártak, sokféle módon próbálták problémáikat megoldania, de sajnos nem találtak gyógyírt a gondjaikra. A megoldás, gyógyulás folyamatában tartanak már valahol, és a megoldást keresve úgy gondolják, hogy tesznek egy próbát és ilyenkor keresnek meg az emberek.

 

 

Az utaztatás során, láthat, érezhet, átélhet, a személy egy előző életet, melyből sok tanulságot leszűr. Azért írom, hogy „láthat” „érezhet” valamit az utazó, mert minden utaztatás más és más, és két lélek sem egyformán, azaz „másként” tapasztalja meg ezt az élményt. Azt, hogy hogyan az, az egyéntől, mint individuumtól függ. Erről majd még a későbbekben írok bővebben. Megvilágosodik számára azok és okozat, mert mint külső szemlélő lát rá előző életire. Mint tudjuk, a környezetünkben élő rokonaink, barátaink életben nehézséget jelentő dolgokat nagyon jól látjuk, ámbár a magunkét ezzel szemben nem. Így érthető miért hatékony ez a módszer mert az utaztatás során, mint külső szemlélő, azaz ugyan úgy látjuk a helyzetet, mint ahogyan a hétköznapokban az embertársainkét.  Ezt úgy hívjuk, hogy analóg. Ebből a szempontból tekintve, nem is fontos az a kérdés, hogy ez az élmény előző élet volt –e vagy sem, hanem az a fontos milyen tudást és pozitív eredményt, változást hozott, hoz majd, számára a mindennapjaiban ez a megtapasztalás.  Megértjük, hogy jelen élethelyzetében miért, mikor és hogyan alakultak ki ezek a nehézségeink, milyen folyamat vezetett idáig. Rájövünk arra is, hogy személyes szerepünk mi volt ebben a történetben.   

Az utazás végére, az emberek arról számolnak be, hogy megkönnyebbülnek, mintha egy kő esett volna le a  szívükről. Közérzetük azonnal javul, miközben megértik, az adott szituációt  azért , és az által mert kívülről látták, és nem belülről élik át helyzeteiket mint a saját hétköznapjaikban!  Ezt a tapasztalatot azonnal össze tudják hasonlítani jelenlegi mindennapjaikkal, és azonnal megértés születik belőle!  Ami még fontos, hogy nem mások papolnak vagy okoskodnak neki, nem! Önmaguk jöttek rá a megoldásra! Ez mindennel felér!  A reinkarnációs utazás végére a lehetséges lépések módszerek, és tanulságok is előkerülnek. Az emberek „tudják” ott és akkor a megoldásokat, és a következő lépések is kirajzolódnak. Az utazás után átbeszéljük a személy tapasztalatikat és általa megélt élményeket.

Ekkor saját meglátásaimat is, elmondom az utazó számára. Mivel tiszteletben tartom az individuum döntéseit, ezért elfogadom „Az életek vándora „döntéseit, mindattól függetlenül, hogy meglátásaim igazak-e vagy sem! Soha nem feledhetjük, hogy az utazó egyedi és megismételhetetlen, így én, mint személy csak javasolhatok, vagy felvázolhatom az elképzeléseimet!  Amit a személy el tud fogadni azt beépíti elképzeléseibe, amit nem azt kiszelektálja. Közösen feltárjuk az esetek esetleges, vélt és valós karmikus okait. Majd a terápia végén összefoglaljuk a történteket. Különböző oldási technikák után, felállítunk egy megoldási folyamatot, egy stratégiát a közeljövőre nézve. A gyógymód után tartjuk a kapcsolatot, és ha valami kérdés merül fel, nyugodtan megkereshet, „az életek vándora”.

Nánási Andrea

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Siker, avagy ahogy élni szeretnénk

Mi a siker?
Ha száz embert megkérdeznénk, hogy “mi a siker”, gyanítom, hogy legalább százféle választ kapnánk. Lenne, aki azt mondaná, hogy “az, ha sok pénzem van”, lenne, aki azt tartaná sikernek, “ha közismert lenne”. Más úgy definiálná, hogy “a célunk felé haladva, az elénk kerülő akadályok leküzdése fölött érzett öröm”. Megint más azt tartaná sikernek, “ha a tevékenységét elismernék”.

Bárhogy is határozzuk meg a siker mibenlétét, abban mindenki egyetérthet, hogy mindnyájan szeretnénk egy olyan életet élni, amire ráillik a sikeres jelző. Ha úgy közelítjük meg a sikert, hogy annak egy állandó állapotnak kell lenni, és nem egy időszakos érzésnek, akkor talán az lehetne a legjobb definíció, hogy “a sikeres élet az, ahol jó felkelni, és jó lefeküdni”. Ez a megfogalmazás sejtetni véli azt, hogy társadalmi és vagyoni helyzettől függetlenül bárki élhet sikeres életet, azaz a siker nem a külső körülményekben keresendő, hanem egy szilárd meggyőződéseken alapuló belső tartásban. Vagyis ahhoz, hogy az életünk külső, látható szférájában sikeresek lehessünk, először belül kell sikeressé válnunk. Viszont, ha belül sikeresek vagyunk, akkor annak külső megnyilvánulása már nem is tűnik olyan fontosnak.

 

 

 
 

A sikerből fakad az öröm?
Számtalan, látszólag sikeresnek tűnő ember valójában nagyon is nyomorult életet él. Hiába rendelkeznek vagyonnal, hírnévvel, elismeréssel, az életük üres és örömtelen. Ezek az emberek többnyire úgy fekszenek le, hogy gyötri őket a bűntudat, mert úgy érzik, hogy valamit elrontottak. Úgy vélik, hogy azért nincs állandó, szilárd öröm az életükben, mert rosszul csinálnak valamit. Reggel meg úgy kelnek fel, hogy borzadva gondolnak arra: megint végig kell verekedniük magukat az előttük álló napon. Ezek az emberek csak külső megnyilvánulásaikban tekinthetők sikeresnek, bár magam részéről nem használnám rájuk ezt a jelzőt. Lehetne rájuk azt mondani, hogy gazdagok, elismertek, híresek, dehogy sikeresek lennének, az erősen megkérdőjelezhető.

Nem a jólét és elismerés ellen beszélek, pusztán csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a siker nem azonosítható ezekkel. A siker belülről fakad, és ha ott mélyen legbelül nincs meg, akkor minden vagyon és csillogás ellenére az egyén sikertelennek mondható. Ha megnézzük, hogy hány ember lett öngyilkos a “sikere” csúcsán, vagy hányan menekültek az alkohol, a kábítószer rabságába, akkor igazolva látszik az előbbi állítás.

   
 
 

A siker alapfeltétele az egészséges identitás.
Ahhoz, hogy a belső emberünket – akik valójában vagyunk – sikerre hangoljuk, tisztába kell lennünk önmagunkkal. Tudnunk kell az életünk legalapvetőbb kérdéseire a válaszokat. Tudnunk kell, hogy kik is vagyunk valójában,hogy honnan jöttünk és hová tartunk. A sikeres emberek erre a három kérdésre tudják a választ, és ezért van erejük, ezért tudják megtenni azokat a dolgokat, amiket a sikertelen emberek nem tesznek meg soha.

Senki nem álmodhat sikeres életről, ha nem tudja, hogy ki is valójában, ha nincs tisztában az eredetével, és ha fogalma sincs arról, hogy mi lesz a sorsa a halála után. Minden vagyon és elismerés közepette is, ezek a kérdések válasz után kiáltanak, és amíg nincs meg rájuk a válasz, addig megrabolják az embert attól, hogy élvezze azt, amije van. Lehetetlenné téve, hogy örülhessen az elismerésnek, pénznek, népszerűségnek, az életének. Ennek a három kérdésnek a cáfolhatatlan válaszai adják meg az ember valódi önazonosságát, ami aztán képessé teheti őt egy olyan teljesítményre, aminek eredményeként elismerést, ismertséget és jólétet is elkönyvelhet magának. Ezeknek a válaszoknak a megtalálása minden ember egyéni felelőssége és mondhatni kötelessége. A valódi siker az, amikor az ember megtalálja a kérdéseire a válaszokat, és azok alapján éli az életét. Ezek a válaszok kikutathatóak, de megtalálásukhoz alázatra és az igazság abszolút elismerésére van szükség. A válaszok aztán szép lassan átformálják a szívet és megteremtik annak lehetőségét az emberben, hogy állandó öröme legyen, hogy megszabaduljon a félelmeitől, hogy egy kiteljesedett életet éljen, függetlenítve magát a körülményeitől.
Összefoglalva: a sikeres ember tehát a szívében sikeres. Megvannak az élete kérdéseire a válaszai, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a valódi belső énjében győztes és sikeres módon gondolkodjon. Mivel van egy egészséges önazonossága, ezért a külső körülményeitől függetlenül, tudja magáról, hogy értékes és teljes ember, ennek következtében elégedetten fekszik le, és reggel örül annak, hogy az előtte álló napot megélheti. Aki így él, elmondhatja magáról, hogy sikeres

Csajbók Márta

.http://denok.hu/az-elet-noi-oldala/


A lelkem énekel

„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”

Babits Mihály: A második ének (1928)

Életemnek volt olyan szakasza, amikor a lelkem nem énekelt, megbénult.

Müller Péter mondta egyszer: „Istennek tetsző dolog öröm nincs kétség benned, nincs félelem!”

– nem volt öröm bennem csak kétség, és félelem.

Ma már e lelkem énekel. De nem volt mindig így. Volt idő mikor feltettem magamnak a kérdést vajon énekel majd valaha is?

Valami  mély benső vágy, hajtotta dallam iránt lényem. Türelmetlenül vártam és figyeltem mikor bukkan fel ez az ének. Volt, hogy úgy éreztem, megvan, megvan a dallam, amivel születtem, az én dallamom. Azt gondoltam ezt a szimfóniát kellene hallanom egész életemben. Bársonyos ringató és különleges érzés, volt. De mégis oly sokat elfeledkezem erről a hangról. Olykor szívem megbénult, és tehetetlenül sodródtam az élet folyamában. Néha fuldokoltam, aztán újra felbukkantam. Majd ismét elkapott egy örvény és levitt a mélybe. Meg kellett értenem, hogy az örvény a barátom, a barátom, aki levisz a folyam aljáig. Ha bele simulok, akkor azzal a lendülettel fel is hoz. De nem, én rúgkapáltam, tiltakoztam, ellenálltam, mint a mindennapokban.

Minden azonnal kellet!

Kell a dallamom! Minden áron!

Nem akartam az utat bejárni. Oly sokunk hibája a türelmetlenség.

Igen.

Nem bízunk, nem tudjuk elhinni azt, hogy az örvény visszahoz a felszínre, mielőtt megmutatja a mélységet, és akkor megmutatja a hőn várt dallamot. Tapasztalás.

Nos, a lelkem nem énekelt. Olykor kemény volt, mint a kő. Testem merev, s amikor az örvény lefelé vitt, nem hajlott ellenállt, ezért tört, mindannyiszor. Amennyiben megértettem volna ott és akkor, hogyha beleolvadnék az életfolyamba, ha egyé válnék vele, ha feladnám egóm -elvárásom türelmetlenségem (és még oly sok negatív tulajdonságom) és rábíznám, magam a legfensőbb szentségre az élettel együtt áramolnék, minden jobb lenne. Folynék, haladnék, lassulnék és gyorsulnék, felvenném a tempót. Ilyenkor boldog lennék, kiegyensúlyozott, zenével teli.  Erre kellene figyelni. A harmóniára, a belőlem a világból áramló zenére, arra ahogyan egy közösen szimfóniát alkotnak.

Figyelni, nap, mint nap. Tudni és bízni.

Vajon a hite az embernek mikor válik biztos tudássá, és az a tudás mindennapi cselekedetévé mikor válik? Hinni és tudni, vagy így élni a kettő nem ugyan az. Hihetem én, hogy a mozgás jó, az örvény segít felhoz a felszínre, tudhatom is, mert már tapasztaltam. Mégis nap mint nap  ellenállok neki, testem ívben megfeszül, és én eltörök, meg annyiszor. Miért nem válik a tudásom és hitem azonnal készségé, szokássá? Csak tudom, csak hiszem, de nem élem. Tetteim cselekedeteim gondolataim hátterében és indítékaimban nem ez van. Nem ennek a dallamnak mentén élek. Valami torzulás van a zenében, az útról letértem.

Talán érdekes az, hogy az ember szokásai rabja. Az egyén saját szokásaiból áll össze. Ki vagyok én? Nézem szokásim, reakcióim. Ilyennek ismerem magam? Vagy egy idegen személy áll előttem? Mások hogyan látnak engem? Mik az előnyeim?

Figyelek, figyelem hogyan reagálok egyes helyzetekben.  Figyelem dühömet elkeseredettségeimet kétségbeeséseimet. Honnan miből származnak ezek az érzések. Mindenképp sajátom…… alig akarom elhinni. Nem értettem őket és sokszor ki is akartam zárni az életemből ezeket. De attól még ott voltak, vannak!

Úgy jártam, mint az egyszeri ember, aki azt mondta az ő életében minden rendben van, ha kérdeztek tőle valamit, rögtön jött a hárítás. Létezésének egy szeletét érzékelte, hárított, ahogyan mondja a pszichológia elhárító mechanizmusokat működtet. Vagy mondjuk úgy, falat húzott maga köré és a falat telefestette mindenféle dologgal, ami számára szép. De sajnos a fal málladozik és az a sok minden, ami rá van, festve fakul, és lassan szertefoszlik. Azért, hogy az egész fel ne foszolódjon, hogy az enyészet magába ne kebelezze, állandóan gondozza újra és újra építi. Nincs ideje leállni. Mert akkor szembe kellene néznie az életével. Rengeteg erőt-energiát fektet abba, hogy ez a fal ne essen szét. A fal viszont állandóan le akar bomlani és mállik és fakul. Ő, aki belül van, nem akar kilátni. Neki jó így, azt gondolja, minden rendben van. Lassanként kimerül. Egyre több időt és egyre több energiát kell áldoznia ennek az illúziónak a fenntartásáért. Önmagát emészti, magából ad, lassan saját áldozatává válik. Telnek a hónapok akár évek és ő csak a falat építi, építi, szakadatlan. Néha stabil, néha összeomolni látszik. Az egész élete erről szól. Aztán jön valaki, vagy valami, ami egyetlen fricskát, vagy kavicsot dob a tákolmányomra és az összeomlik. Hirtelen ott áll a valóságban. Egyedül idegenül, olykor betegen. Nincs ereje már a falat újra felhúzni. Nem érti, hogy történhetett ez meg vele. Pedig minden olyan tökéletes volt! Olyan kerek, olyan egész! Tökéletes volt, igenis az volt!  Mi az, hogy ez csak úgy összedőlt? Hogy merte ezt? Miért pont vele történik ez meg?

Miért?

Hosszú utat jártam be, sokat voltam a mélyben. Megfigyeltem magam, megtanultam megismerni magam, felismerni működésemet, összetevőimet, lényegemet, előnyeimet, képességeimet, céltudatossá váltam, mert szerettem volna, ha lelkem énekel.  Aztán egyszer csak megszületett bennem a csoda a dallam, a lelkem éneke. Ma már hallom, és ha netalántán elveszítem, vissza tudok térni hozzá, mert rábízom magam a legfensőbb szentségre, és az élettel együtt áramolok, haladok, lassulok és gyorsulok, felveszem a tempót. Ma már tudom, sosem tértem el lelkem énekétől, mert ha mégoly halkan is, de ott volt velem. Mint ahogyan veled is ott van!

 

Nánási Andrea

 

Mentés

Mentés

A mandala: önismeret és öngyógyítás

A „mandala” szanszkrit szó, kört, középpontot jelent. Egyszerre ősi és modern, mivel minden korban és minden kultúrában megtalálható. Egy időtlen csoda, mely minden embert megállít egy pillanatra, és gondolkodásra késztet. Belemélyedünk, és szinte megáll az idő körülöttünk. 

A lényege épp ez! Akár nézzük, akár készítjük, egy időre kizökkenünk a hétköznapokból. Szinte elakad a lélegzetünk és csak figyeljük. A mandala középpontja a „mélymag”, „mélytudat”, melyben hatalmas erő feszül. Hozzá tartozik a környezet, mely a személyiség teljességét mutatja meg. Ide tartozik a tudat, a személyes tudattalan és egy nagy rész a kollektív tudattalanból. Lenyűgöz a harmónia és a hirtelen megjelenő belső csend.

Épp ez volt a lényege a gótikus templomok rózsaablakainak a középkorban. Ezek csodálatos mandalák!

            

A testileg, lelkileg megfáradt ember, aki vasárnap elment a misére és tekintetét az ég felé emelte, megfeledkezett mindenről, mikor a festett üvegen keresztül besütött a nap. Lelke emelkedett állapotba került és békére lelt. Az indián kultúrában gyógyításra is használták. Színes kövekből, gyógyfüvekből, mágikus tárgyakból nagy kört formáltak a földön és a beteget abba fektették. Énekkel, zenével, tánccal vették körül, mely a gyógyfüvek illatával együtt, szintén egy módosult tudatállapotot eredményezett a gyógyítónak és a betegnek egyaránt.

A tibeti kolostorokban meghatározott motívumokkal készítik a mandalákat.

Sokszor a földön alakítják ki színes homokból. Miközben mantrákat énekelnek, lélekben segítik társukat, aki útnak indult valamilyen okból. Amikor az ügy elintéződött, elseprik a mandalát, ezzel is szimbolizálva a világ mulandóságát.

    A modern tudomány is alátámasztja, hogy relaxált állapotban könnyebben gyógyulunk, jobbak az élettani funkcióink. Ezt a gyógyító hatást fedezte fel Young is, aki bevezette a mandalakészítést a modern pszichoterápiába. Manapság nagyon népszerű terápiás eszköz. Kimutathatóan segíti különösen a pszichés betegségek gyógyulását. Nem kell hozzá rajztudás, mert a mandalakészítésnél lelki rezdüléseink szimbolikus formában jelennek meg. A kész alkotást megnézve, láthatjuk jelen állapotunkat képi formában! Árulkodnak a színek és a formák. A terapeuta előtt nem marad titok! Egy csodálatos utazás, egy játék az önmagunk megismerése felé vezető úton! Aki egyszer kipróbálta, újból és újból visszatér a rajzoláshoz.

Kedves Olvasó!

Kezdj bele bátran! Megsúgom: már biztosan csináltál kezdetleges mandalát! Amikor 2-3 évesen belemerültél a színes ceruzák varázsába és csak rajzoltad a köröket és a napocskákat… Igen! Ilyen egyszerű!

A természet körülötted mind ezt tükrözi vissza! Vágj keresztbe egy narancsot, vagy nézz bele egy virágba! Tudom, hogy már el is képzelted és a mosoly ott ül az arcodon!  Ez a mandala, az önismeret és az öngyógyítás titka!

Csajbók Márta

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

 

 

 

Mentés

Női vágyak

 

Ha egy nőt megkérdezünk, hogy mire vágyik igazán, akkor az első dolgok közt nem ruhát, cipőt, és táskát fog említeni, mint ahogy ezt először gondolnánk. A nő ölelésre, kedvességre, bókokra, puhaságra, érintésre vágyik leginkább.

cikk-maarti

Ha egy férfi megkérdezné, hogy szerintem mit ajándékozzon egy nőnek, hogy az a dolog akkor is emlékeztesse rá, amikor épp nem tudnak együtt lenni, akkor a következő dolgot mondanám: ajándékozz neki egy puha, kellemes tapintású, selymes, bársonyos dolgot, amibe bele tudja magát burkolni, hogy a Te ölelésedet és gondoskodásodat tudja érezni, akkor is, ha nem vagy ott.

A férfiak számára talán kicsit meghökkentőnek és megfoghatatlannak tűnhet a válasz, de segítek, hogy mi is lehet ez a megfogatatlannak látszó dolog. Lássuk! Egy óriási puha takaró, egy nagy vállkendő, egy kellemes kötött pulóver, … vagy egy babzsák. Egy babzsákfotelbe kucorodva a leghidegebb magányos téli estét is át lehet vészelni egy romantikus film nézése közben. Na persze a puha takaró csak segíthet még a dolgon.    🙂

Elengedni magunkat egy ölelésben, és hátra hajtani a fejünket álmodozva… hát ez az amire vágyik egy nő. Ha nem tudsz mindig ott lenni a szeretett nő mellett, ajándékozz neki egy romantikus babzsákfotelt és egy puha takarót, hogy bekuckózhassa magát esténként, míg a telefon vagy a skype mellett ül, hogy csacsoghasson veled órákon át.

Csajbók Márta

http://heverde.hu/

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mindig lehet másképp dönteni

Vannak pillanatok, amikor az ember lánya megtorpan, és nem tudja merre tovább. Tehetetlenül áll, körbenéz és elgondolkodik, hogy került ide?  Sokszor érezi azt, hogy most vége, az egész tarthatatlan állapot. Élete minden területén konfliktusba kerül.  Áll, és segítséget remél, de olyan sokszor nem támogatják, nem talál megoldást. Elmagányosodik, mint nő anya feleség, és munkaerő. Úgy érzi magára maradt a nagyvilágban, bele fásul, és hagyja hagy sodorják az események. Aztán egyszer csak, mintha eszmélne. A bénító félelem, a magány és a tehetetlenség állapotában egy belső hang szólal meg fejében. Miért hagyod? Jó ez így neked?

 Így indul meg a változás. Antony de Mello jezsuita szerzetes és pszichoterapeuta, azt mondta, az ember addig szenved, amíg elege nem lesz az egészből.  Ha változtatni akarunk, akkor tenni kell érte. Nap, mint nap változtatni. Vannak, akik azonnal képesek gyökerestül átformálni az életüket, mert készen állnak rá. Mert évek alatt megszerezték hozzá az erőt. Ők azok, akik élete fenekestül felfordul, csak az látjuk, hogy addigi megszokott mindennapjaikat felrúgták. Újítottak, váltottak.

Azonban vannak olyanok, akik a változás ilyen fokát nem bírják. Nehezebben kezelik a konfliktust, stressz küszöbük alacsonyabb. Állandó feszültségben élnek. Olykor beletörődnek abba, hogy ez egy szükséges rossz állapot. Mást nem ismernek, és jobb nekik egy langyos fájdalmas állapot, mint az új, ismeretlen, bizonytalan.

Úgy vélem és tapasztalom, hogy nem kellene tanácstalanul és tehetetlenül elszenvedni az élet viharát. Cselekedni kellene. Igaz sokan azt mondják fájdalmas ez az út, és inkább maradnak a jól megszokott kis mindennapjaikba, mert legalább itt tudják, mire számíthatnak. Lassú, de biztos, ámbár ismert szenvedésbe, fájdalomba mely örökké ott kísért az ember háta mögött. De nem kell így élni! Mindig lehet másképp dönteni, életünk minden másodpercében, akár most ebben a pillanatban!

Ha nem állsz készen a gyökeres változtatásra, akkor nap, mint nap változtass egy kicsit. Ha valami nem tetszik az életedben, és ezért eleget szenvedtél, és szeretnél  másképp élni, akkor kezd el most, ne várj egy percet sem. Igaz a változástatás nem egyszerű, maga az út sem könnyű.

Azonban, mint minden, amit valaha megkaptál az élettől, azért dolgoztál nap, mint nap, nem?

Ingyen kaptad a lakásod, a széket, amin most ülsz, az ételt, amit eszel? Gondold végig.

 Mindenki maga dönt az életéről! Te hogyan döntesz? Tégy a jobb jövődért, egy boldogabb állapotért. Sohasem késő!

Nánási Andrea

http://denok.hu/az-elet-noi-oldala/

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!