A bennem lakó Nő

A következő gyakorlatot régen találtam az interneten, jó dolognak tartom. Kicsit beleírtam, változtattam, de a lényeg ugyan az. Csináljátok meg ha van időtök. Működik!

Szeretet levél

Ha szeretteddel a kommunikációt sokszor, vagy csak néha, félreértés övezi akkor ajánljuk neked a következő kis technikát, mellyel jelentősen el tudod kerülni a félreértéseket. Írj szeretet levelet! Mindig egyes szám első személyben írj! (ÉN kommunikáció). A te kezdetű, és tartalmú mondatokat mellőzd. Mert azt támadásnak vehetik. Légy tárgyilagos egyszerű, és reális. Alább találsz egy vázlatot, hogy segítsük az írást. A pontozott részeket pótoljátok ki, saját gondolataitokkal.

Szeretetlevél-vázlat
Kedves …!

Dátum:…
Azért írom ezt a levelet, mert szeretném, elmondani, mit érzek, mit gondolok.

A düh kifejezésére alkalmas mondatok: Nem tetszik nekem…
Nagyon kínosan éreztem magam …

Dühösnek érzem magam, mert azt érzem,

nem tudok…..

nem vagyok…

Nagyon mély megbántódást éreztem, amikor ez az esemény, megtörtént.

A szomorúság kifejezésére: Nagyon csalódottnak érzem magam  Nagyon mély  szomorúságot érzek ilyenkor amikor….. események dolgok történnek.
Nagyon bántott…

Azt szerettem volna, arra vágytam…

Azt szeretném…

A félelem kifejezésére:

Nagyon aggódom…

Attól félek, hogy……. én egyedül maradok…

Megijedtem attól…
Nem akarom…..ezt az érzést érezni… csalódni

Azt szeretném… ha szeretnének.

A megbánás kifejezésére:

Nagyon zavarban vagyok…

Szeretnék bocsánatot kérni,..

Őszintén sajnálom…
Szégyellem magam…

Nem akartam…

Azt szeretném…

A szeretet kifejezésére:

Nagyon örülök…

Azt szeretném…

Azt akarom…
Nincs bennem harag

Nagyra értékelem…

Szeretném megköszönni, hogy…
Tudom, hogy…

Levelemre szeretnék választ kapni.

Fontos az is hogy válaszoljanak levelünkre, mert ez a gyógyító folyamat része. Tudatosítani kell a levél írójának, hogy szeretnénk, ha megírná ő is a gondolatait erre a levélre reagálva. Segítenünk kell a társunknak, abban is, hogy ő is olyan módon tudjon fogalmazni, ami nem sértő. Ezért adjuk át szeretet levelünkkor az alábbi segítséget, annak, akinek a levelet írtuk.

Válasz levél

Kedves …!

Dátum:…

Szeretet leveledre válaszolok.

Kezdő soroknak itt a következők legyenek, lehetnek:

Köszönöm, hogy…

Nagyon sajnálom, hogy…

Úgy érzem, megérdemled, hogy…

Szeretném, hogy…

Szeretlek….

Nem tudtam, hogy…

A továbbiakban, a levélre reagálva mindig egyes szám első személyben írjatok, csak saját érzéseitekről, tapasztalataitokról. Mindenképp kerüljétek ezt: Te, miattad. Ne a hibákról, bajokról, hanem annak következményeiről írjatok. Sosem bántón, hanem építő jelleggel.

A levél végén utóiratnak lehet az alábbiak közül választani:

Nagyon szeretném…..

Úgy érzem, hogy ……

Azt gondolom..

Szeretlek.

Sok sikert kívánok nektek:

Nánási Andrea

A Nők Világa:

https://www.facebook.com/A-N%C5%91k-Vil%C3%A1ga-374851612874395/

Mentés

Egy különleges utaztatás tanulságát mesélem el. Igen sok érdekes következtetéseket vontam le belőle. Nyilván ezek csak gondolatébresztő meglátások, mert a teljes valóság ebben a kis írásban nem érzékelhető. Így arra kérem az olvasót, gondolkodjon el a lehetséges válaszokon…

A terápia elején sokat nem beszélgetek az „Életek vándorával” azért, hogy minél kevésbé befolyásoljam őket, és hogy ők se befolyásoljanak engem. Az első, hogy megkérdezem mi az oka annak, hogy felkeresett. Elmondom, hogy mi fog történni az utazás során. Megkérdezem, van e valami kérdése, tart e valamitől, és a felmerülő dolgokat megbeszéljük.

Egyik alkalommal egy középkorú hölgy keresett fel, azzal a problémával, hogy nem talál magának párt illetve, hogy környezetébe nem tud beilleszkedni. Az utazás jó ütemben zajlott, a bevezető szakasz után rögtön elkezdődött a „film” és elindult a párbeszéd is köztünk. Mindig a legsemlegesebb kérdéseket teszem fel az utazás közben, szem előtt tartva azt, hogy ne befolyásoljam a pácienst az élettörténetének megélésében.
A hölgy elmondása szerint, egy Afrikában élt, nagy szegénységben. Részletesen elmesélte, hogyan zajlott egy napjuk, mit ettek, mi volt a feladata, hogyan segített másokon. Beazonosított néhány jelenéletbeli rokonát ottani rokonokként. Pld. ottani édesanyja most a gyermeke. A folyamat során negatív jelzőket nem mondott, és nem volt érzékelhető, az sem, hogy esetleg nem szerette ezt az életet.

Férfi volt, az 1800 években, egy afrikai törzsben. Az utazás pillanatában épp a tűz körül „táncolt” mint középkorú barna bőrű ember. Igen meglepődött ezen és nem akart hinni a szemének. Az utazás lezárása után, a megszokott megbeszélésre került sor. Közölte, hogy nem érti ezt az egészet,mert ő nem szereti sem a négereket, sem a kisebbséget!

Méltatlankodott is, hogy hogyan lehetséges az, hogy Ő néger volt? Egy primitív ember? ! Abszurdum!

Így is elege van abból, hogy az életében sok olyan ember veszi körül, akik nem üti meg az ő szintjét, és nehezen tolerálja azt is, hogyha valaki „primitív”! Erőteljesen hárította a történetet, és nem értette, hogy mi köze ehhez az élethez.

Elgondolkodtam azon, hogy a karma milyen zseniális és egyben időtlen. Több évnyi tapasztalatom az, hogy a terápia során felbukkanó életek egyfajta lineárisságot, párhuzamot mutatnak. Azaz előző életeinkben elkövetett cselekedeteink eredménye a jelenlegi. Meg kell tapasztalnunk a másik oldalt, vagy kijavítani hibáinkat, stb.

Ebben az esetben, vajon nem a lineáris egymásutániság dominált, mert előbb volt az az emberbaráti élet, utána a rasszista? Ez esetleg valamilyen visszafejlődés eredménye? Számomra egyik magyarázat erre a tapasztalásra az, hogy tér és idő nem létezik! Azaz számunkra érzékelhető idő nem létezik, így minden egy adott pillanatban zajlik! Amennyiben az idő létezne, nem ezt az életet kellet volna megtapasztalnia hölgynek. Inkább fordítva! Előbb rasszista, aztán pedig mintegy következményként négernek kellet volna születnie. Az a két kérdés is, amellyel a hölgy érkezett, megválaszolódott.

Vajon miért nem talált magának párt az illető hölgy, és miért nem tudott beilleszkedni környezetébe?

Másik tanulság (számos mellett) szerintem az, hogy a hölgynek el kell fogadnia ezáltal a megtapasztalás álltál, hogy ő is volt „ilyen” általa nem tolerált embertípus, és hogy talán nem kellene őket így megítélni!
Reméljük legjobbakat…

Nánási Andrea

Nánási Andrea

Mi nők rengeteget beszélünk, csevegünk, csacsogunk, locsogunk… és még sorolhatnám. A kommunikáció viszont más. Különösen férfi és nő közt. Az értelmes, szeretetteljes kommunikáció nem csak a szavakon keresztül zajlik, viszont a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat alapja. Ahhoz, hogy a férfiakkal folytatott kommunikációnk és kapcsolatunk zavartalan legyen, ismernünk kell a férfiak és nők közti alapvető gondolkodási különbségeket. A férfi-nő kapcsolaton nem csak a párkapcsolatot értem, hanem a szülő-gyerek, munkatársak, testvérek kapcsolatát is.

Hogyan kommunikáljunk egy férfival, hogy az úgy kommunikáljon velünk, ahogy mi azt szeretnénk?         Olyan, mintha egy másik országba utaznánk! Egy érdekes kirándulás. Csak nyitottan lehet csinálni, nem saját elvárásainkkal. Ez nem könnyű! Egyszerűen csak tájékozódunk a másikról. Amíg szerelmesek vagyunk, csak a kíváncsiság hajt minket, hogy minél többet tudjunk meg a másikról. De a szerelemben buktató van! Beleképzelünk olyat is, amit látni szeretnénk. Egóból. Mindenki a szerelemre vágyik. Pedig az igazi párkapcsolat kialakulásának esélye, a szerelem alábbhagyásával, a hosszú távú kapcsolatokban tud kibontakozni.

A házasság, a hosszan tartó párkapcsolat a legjobb személyiségfejlesztő dolog. Ebben minden élethelyzet benne van! Amikor kiforrott egy kapcsolat, akkor tud igazán szárnyalni! (A férfi és nő olyan, mint a madár két szárnya. Csak akkor tud igazán szárnyalni, ha egyformán erős! Bahá’i idézet) Ha azt akarjuk, hogy meghitté váljon a kapcsolatunk, akkor ahhoz, meg kell ismerni egymás vágyait és céljait. Ezt csak nyitott szívvel lehet. Elfogadva és békén hagyva a másik személyiségét. Ehhez tudatosan kell élnünk. El kell engednünk a hozott sémákat, a berögződéseket. Elsődlegesen azt fogjuk működtetni, amit otthonról hozunk. De a boldog párkapcsolat megér annyit, hogy megtanuljunk a másik nyelvén beszélni. Szeretetből!

Szeretném figyelmébe ajánlani a szeretetnyelveket, mellyel a legelfáradtabb kapcsolatainkat is újjá lehet varázsolni. Nincs az a boldog kapcsolat, amin ne lehetne még egy kicsit javítani!

– Nézzük röviden, hogy mi is az öt szeretetnyelv lényege:

Férfi és nő, olyan, mint két ország, két különböző nyelvet beszélnek. Amíg szerelmesek vagyunk, ezen könnyedén átsegít a rózsaszín köd. De hová tűnik el a szerelem a házasság után? Elsődlegesen azt a nyelvet fogjuk beszélni, amire a családban szocializálódtunk. Vagy így, vagy úgy. De meg lehet tanulni egy másodlagosat a párkapcsolat érdekében!

Az öt szeretetnyelv a következő:

– Elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés.Elismerő szavak:Köszönet, dicséret (ezt lehet a háta mögött is!) Bátorító szavak, kedves szavak, szelíd szavak, kérés.                                                                                                                                                                                  Minőségi idő: Együttlét, egymásra figyelés, meghitt beszélgetések. Közös tevékenységek, közös élmények (bármi)                                                                          Ajándékozás: Önmagunk (szabadidőnk) odaajándékozása (a jelenlét fontossága), tárgyak, amit a másik szeret.        Szívességek: minden nap elkötelezettnek kell lennünk, hogy tegyünk valamit a másikért. Nem lehet kényszer! Testi érintés: mindenki más érintést szeret, és más időpontban. Ez sokszor a szex, de nem feltétlenül csak az. Lehet csak egy ölelés elinduláskor, kézenfogva sétálás, szorosan együtt ülve tévézni a kanapén… Meg kell beszélni a társunkkal, hogy mire vágyik! Rengeteg dolgot kifejez.

 Ez igazi testbeszéd! Ha két ember nem fog kezet, ott rögtön tudni lehet, hogy valami nincs rendben! (Mindenről bővebben olvashatsz: GaryChapman: Egymásra hangolva c. könyvsorozatában!)                                                                                                                 Nagyon fontos, hogy felismerjük saját szeretetnyelvünket! Ha mi nem tudjuk közölni, hogy mi hiányzik, akkor ne várjuk a másiktól, hogy az magától kitalálja! Mindenki a maga eszköztárából tud csak gazdálkodni.

A párkapcsolatban a legtöbb szexuális problémát nem az okozza, hogy elveszítettük vonzódásunkat egymás iránt, hanem a betöltetlen érzelmi szükségletek!

Ha nem is végzünk nagy kutatómunkát, több hónapos párterápiát, akkor is érdemes egyszer leülni, elgondolkodni és leírni, hogy nekünk mi a sorrend. Ezt célszerű kérni a társunktól, gyerekünktől is egy alkalmas pillanatban, esetleg játékosan, és ezeket megbeszélni, vagy kicserélni a lapokat. Már ez is hatalmas segítséget tud nyújtani a hervadóban lévő ember kapcsolatokban.      A szeretet, a tudatos párkapcsolat döntés kérdése! Mindennap tartó munka, ami egyszer csak olyan igazi boldogsággal kezd megajándékozni, ami örökké tart, és messze túlmutat a lángoló szerelmen! Persze ezt is meg kell élni, hogy tudjuk mi a különbség!

Sokszor a társunk kedvéért időnként olyat kell tennünk, ami nem az alaptermészetünk. De ne kényszernek fogjuk fel, hanem ajándéknak a szeretett személy számára. Soha se felejtsük el, hogy a másik is ugyanígy ajándékot ad számunkra, ha a kedvünkben akar járni. Ez a gyerekekre is igaz. (Gondoljunk arra, amikor a kamasz fiú kiporszívózik vagy elmosogat az anyja kedvéért. Értékeljük dicsérettel, vagy valamivel, ami az ő szeretetnyelve.) A legjobb, hogy ezek egymást generáló folyamatok, és végre pozitív irányba emelnek.

Csak döntenünk kell a boldogságunkért! Megbocsátani a sérelmeket, elengedni a múltat, és közben építeni a jövőt és ne nem marad más, csak a boldog jelen. Ha új és boldog világot akarunk magunk körül, akkor először magunknak kell elkezdeni építeni azt.

Végezetül: Mi is az, hogy HOLDASSZONY?Ez egy misztérium. Egy felismerés, egy megértés. A NŐ maga. Egyszerre megérteni minden fázist, ami egy nő lehet. A befogadást, ami a teleholdnál válik leginkább érezhetővé. A családi összetartozás alapját, ami a nők kezében van elrejtve. Ezért tartom fontosnak az önismeretet és a kommunikációt.  Az önismeret útjára csak rálépni lehet. Ha mi magunk nem tudjuk elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk, akkor mit várunk másoktól? Ha mi nem tudjuk kifejezni magunkat, hogy várjuk, hogy más megértsen? Ha nincs bennünk elég empátia, hogy gondoljuk, hogy tudjuk, mi van a másikban?

Kedves nő társaim! A saját boldogságunk és a családunk boldogsága a mi kezünkben van! Válaszd a szeretetteli kommunikációt, és tapasztald meg a hétköznapi csodákat.

Csajbók Márta

http://denok.hu/az-elet-noi-oldala/

Mentés

Mentés

Mentés

 „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Ha az ember tiszta elmével szól vagy cselekszik, az öröm úgy követi, mint saját árnyéka.” Részlet: Buddha tanításaiból

Életünk egyik legfontosabb része a párkapcsolat, amelyen belül a boldogság, „valami” különleges földöntúli öröm elérése a cél.  Ez motivál, ez űz, hajszol bennünket társról-társra vagy tart egy ember mellett,  olykor társas magányban. Néha olyanok vagyunk, mint riadt kis lepkék, növényről – növényre  szállunk, és csak nem találjuk azt a virágot, mely legjobb számunkra.  Egyre csak keressük azt a  „valamit” és nem találjuk, nincs meg!   Néha  úgy érezzük megfogtuk, de amikor erősen megragadnánk, hogy soha többé ne hagyjon el bennünket, kipereg az ujjaink közül.  Csak nézünk.  Akkor most mi történt?!  Én mindent megtettem, hogy boldog kapcsolatban éljek! Mindent!

Akkor miért nem érdemlem meg a párkapcsolatot és a boldogságot?

Furfangosabb és okosabb társaink már megfogalmazták azt, hogy talán illúziókat kergetünk, és nem teszünk meg mindent, vagy légvárat építünk, mely az első tavaszi szél hatására úgy dől össze, mint egy kártyavár. Nem ott keresgélünk, ahol kellene! Meg sem halljuk szavukat, csak megyünk, és szakadatlan keressük a ” valamit”. Évek, életek telnek el így, boldogtalanságban, társtalanságban, társas magányban.

Csak egyszer kellene megállnunk és elgondolkoznunk, vajon tőlünk függetlenül alakul így az életünk?  Vagy a sorsunkra hatást gyakorolhatunk mi magunk is? Hogyan szeretnénk boldog kapcsolatban élni, amikor azt sem tudjuk, kik vagyunk mi és mit tudunk nyújtani társunknak!

Tehetünk-e azért, hogy a „valami” – amiről még igazából azt sem tudjuk mi-, amit olyan nagyon áhítunk, elérjük? Talán ez a valami nem szövi-e át egész életünk minden szövetét? Egyetlen egyszer adunk magunknak esélyt?

A párkapcsolatok lényege nem az, hogy a másik boldoggá tegyen minket! Nekünk magunknak kell boldognak lenni és ebben az állapotban bevonzani egy ugyanilyen társat. Nem csak kiegészítenünk kell a másikat, hanem szeretnünk! Úgy ahogyan van! Feltételek nélkül!  A majd, csak, és a lehet szavak nélkül! Azért mert van! Lélegzik! Létezik! S tudunk boldogok, lenni, ha nincs mellettünk és tudjuk szeretni magunkat is és társunkat is, ha elmegy örökre mellőlünk!

 Aki megáll és megkérdezi – Tehetek-e valamit a saját személyes „valamim” elérésére?- új világ tárul a szeme elé. Megnyílik az élete kapuja és kirajzolódik szeme előtt az út. Az út, melyen végighaladva kirajzolódik léte értelme. Megérti, ahhoz, hogy boldogságban éljen, ismernie kell ki is ő valójában, tennie kell azért, hogy a személyes világában rend és béke legyen. Tisztába jön azzal, hogy az öröm képessége a sajátja, hogy önmagának „egyedül” kell eljutnia oda!  Meg tudja valósítani, hogy mint nő, nőként éljen és női misztériumát, női sorsát kiteljesítse! Megteremti, hogy mint férfi, férfiként éljen, és férfi lénye misztériumát át tudja érezni!

Mikor a lelke megnyugszik és békességre talál, képessé válik a saját személyes boldogsága elérésére, megtudja mit is akar ő valójában.  Megérti, a boldogsága nem másoktól függ, hanem saját magától és ezért tud tenni, ha akar. Ki tud szakadni a hatalmi drámákból és érzelmi zsarolásokból! Mert dolgozott, felfedezte ki is ő valójában és rájött, hogy szeretetreméltó lény, aki saját magának a legnagyobb támasza!

Már nem elvenni és csak kapni akar, már nem akar harcolni és győzni, már úgy tud adni, hogy ne fájjon a viszonzatlanság! Képes arra, hogy társával egyfelé nézzen, és egy irányba tartson! Tudnak együtt alkotni, egymásért és egymástól függetlenül is élni! Tudja jól, most már kész a boldog párkapcsolatra, az öröm befogadására és nyugodt szívvel kiált a világba:

 Boldogság gyere haza! Nyitva a kapu!

Nánási Andrea

http://denok.hu/az-elet-noi-oldala/

Mentés