Segítők

Az ember fia gondol egyet és azt ötli ki, hogy készen áll már arra a feladatra, hogy másoknak is segítsen. Nagyjából rendben van a saját élete, és feles energiáit másokra tudja fordítani, vagy eleve ezzel az igényel született.  Megjárta már a hadak útját és ezért tapasztalatit megtudja osztani másokkal.  Vagy ki tudja, kit mi motivál…

 Aztán hozzá kezd. Sok dolgot tapasztal menet közben…

Ettől függetlenül tudása legjavát adja, és igyekszik minél tisztább emberibb módon megnyilvánulni, óvni, védeni, segíteni, tanácsot adni. Néha sikerül néha nem, de nem is ez a fontos, hanem az hogy cselekszik, hogy van, hogy segít. Mindeközben ő is fejlődik,  emberileg, lelkileg. Tudjuk nagyon jól, hogy a segítő ember is elismerésre vágyik, és ezzel nincs is szerintem semmi gond, hiszen ő is ember. A színész elismerése a taps, a tanáré egy jól elsajátított lecke, a fejlődő gyermek, az orvosé egy gyógyult beteg, a segítőé egy jó szó, vagy egy köszönöm.

Igen, fontos, hogy visszajelezzenek az emberek a másiknak: Igen tudom, köszönöm, segítettél nekem! Sokszor azt gondoljuk, a másik tudja azt, hogy mit gondolok én. Ne legyenek a dolgok természetesek, mert nem tudhatja a másik mit gondol, csak gondol valamit, ami vagy valós, vagy valótlan! Ezért tégy most te a segítőkért, erősítsd meg Őt/ Őket! Köszönd meg azoknak az embereknek a segítségét, akik önzetlen módon segítettek neked. Legyen az egy barátnő, anya, férj, társ, szomszéd, orvos, nő vagy férfi stb. Ha nem erősíted, elfárad, elfordul, vagy rosszabb esetben kiég.  Becsüljük, tiszteljük meg Őket azzal, hogy egyszer, vagy többször visszajelezzük munkájuknak volt értelme. Verbálisan, írásban, akárhogyan.  

Itt az idő! Tedd meg. Csak annyit írj, vagy mondj neki :köszönöm, segítettél nekem!

Nánási Andrea

A nők Világa

Mentés