Látomás, vagy tapasztalás?

Van egy jelenség a világban, ami egyformán foglalkoztatta a régi korok emberét és a ma élőket, az orvosokat, teológusokat, filozófusokat, pszichológusokat, szociológusokat és a parapszichológusokat, nőket és férfiakat. Egy véletlen élethelyzet során bárki, bármikor érintetté válhat, mert nem más ez a jelenség, mint a halálközeli élmény. Ez egy speciális testen kívüli tapasztalás, ami nem érhető el gyakorlás útján.

Amikor az emberiség még közelebbi kapcsolatban élt a természettel, ezeket az „élményeket”átélt személyeket nem kezelték csodabogárként, vagy őrültként. Aki ilyen jellegű élményét megosztotta a környezetével, meghallgatták, és elfogadták. A modern világ beköszöntével az emberek eltávolodtak a megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan testen kívüli jelenségektől. Természetesen ez a „dolog” közben nem szűnt meg létezni. Viszont egyre kevésbé értették meg és fogadták el azokat a személyeket, akik ilyen élményekről számoltak be. Ennek hatására ezek az emberek befelé forduló személyiségekké váltak, vagy sok esetben még a saját családjuk sem fogadta el őket.

Szerencsére az 1970-es években Dr Raymond Moody felvállalta azt a látszólag hálátlan feladatot, hogy kutatásai által segítségére siet azon személyeknek, akik megélték a halálközeli élmény állapotát. Megalapította a Halálközeli Állapotokat Kutató Nemzetközi Szövetséget az Egyesült Államokban. (IANDS) Szerencsére Magyarországon is hamar lelkes követőkre talált. Ennek köszönhető, hogy már bátran beszélhetünk erről a jelenségről. Rengeteg tanulmány, rádiós beszélgetés, és televíziós műsor foglalkozik időről-időre vele. Számtalan publikáció, élménybeszámoló és szakdolgozat témája lett a halálközeli élmény fogalma, vagy az élményt átélt személyek beszámolója.

Nézzük meg röviden, hogy miért is olyan izgalmas ez a téma. A kutatások és a feljegyzések azt bizonyítják, hogy kortól, nemtől, és vallási hovatartozástól függetlenül hasonló dolgokról számolnak be az érintettek. Az orvosi és egyéb tudományos kutatások bebizonyították, hogy ez az „élmény” nem drogok hatására jön létre, és nem is hallucináció, mivel tiszta képek jelennek meg. Nem mérgezés hatására jön létre, és nem is éber álom. A rémálmot is kizárhatjuk, mivel általában pozitív élményről számolnak be az érintettek. Nem vallásos révület, mert ateisták is átélnek ilyeneket.

Különböző vallásúak, és a Föld különböző pontján élők is, hasonló képeket, vagy jelenségeket látnak. A gyerekek az idősek, és ritka esetben, a vakon születetteknél is előfordul ugyanaz a megélés.

Mit tapasztalnak általában ezek az emberek? Egy olyan testen kívüli élményt, amely során látják kívülről saját testüket, vagy már régen elhalálozott ismerősükkel találkoznak. Olyan eseményeket is láthatnak, amelyek nem a fizikai testük közelében vannak. Átélik az úgynevezett alagút élményt, vagy lepereg előttük az „életfilmjük”. Előfordul, hogy egy csodás réten találják magukat, vagy fénylényekkel találkoznak, akiktől akár üzenetet is kaphatnak. Természetesen ez a sok felsorolt élmény nem egyszerre és nem mindenkinél ugyanaz, de ad egy átfogó képet a tapasztalásokról.

Bátran feltehetjük a kérdést, hogy: Igen, értem, de miért olyan fontos ez azoknak, akik ilyet nem éltek meg? Természetesen azért, mert bármikor, bárkivel, vagy akármelyik közeli hozzátartozónkkal megtörténhet. Ez az élmény annyira magával ragadó, hogy aki átélte, annak megváltozik az élete, és ezt valahogy el kell viselni a hozzátartozóknak.Sok esetben ezek a személyek gyökeresen életmódot változtatnak, máshogy állnak az anyagiakhoz, a munkához, mivel lepergett előttük az életük, és megértették egy pillanat alatt, hogy mi az, amit nem tettek addig helyesen. A változás, amin átmennek szemmel látható lesz. Sokan fordulnak az önzetlen segítségnyújtás felé, mivel empatikusabbak lesznek embertársaik iránt, vagy választják az egészséges életmódot, gyógyító, segítő munkát végeznek, elfordulnak a világi javak élvezetétől.

A kutatások azt bizonyítják, hogy a halál közelébe kerülésnek két alapvető módja van. Egyik a hirtelen beállt klinikai halál (baleset, infarktus). Ebben az esetben gyakoribb a testen kívüli tapasztalás, önmagát kívülről érzékeli az illető.

A másik gyakori eset, amikor hosszabb betegség előzi meg. Ilyenkor gyakoribbak a víziószerű elemek. Halott rokonok, vallási alakok megjelenése.

Végezetül egy utolsó megfigyelés: Az öngyilkosságot elkövetők esetében igen ritka a halálközeli élmények megtapasztalása, és ezen ritka esetek többségében is az élmény nem pozitív, hanem inkább horrorisztikus.

Csajbók Márta, esztéta

Mentés