Magamba zárva
Keresem önmagam magamba zárva,
becsukom szemem, hogy végre lássam.
Nem holmi külcsínyt keresek,
mosolygós arcot, szép zöld szemeket,
Mag-am keresem, a lelkemet.
Keresem önmagam magamba zárva,
testem szentségének templomába,
ott mélyen legbelül,
ahol a lélek tanyázik, búsul, örül,
Mag-am keresem ott legbelül.
Vajon honnan-hová tart-e Mag,
van-e számára még új a nap alatt,
s vajon meddig tart a lét,
s van-e benne még elég tartalék,
s tovább éli-e e test enyészetét?
Agyam zúg, a szívem lüktet,
légzésem felgyorsultan kapkod és zihál.
Köröttem csend van és sötét,
és már megint rám tör az az átkozott magány.
Mag-am vagyok mag-ammal ott legbelül,
S érzem: Egy vagyok a sokkal egyedül…
2016.12.27. Borbély Mária Marcsi
Mentés
Mentés
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: