Siker, avagy ahogy élni szeretnénk

Mi a siker?
Ha száz embert megkérdeznénk, hogy “mi a siker”, gyanítom, hogy legalább százféle választ kapnánk. Lenne, aki azt mondaná, hogy “az, ha sok pénzem van”, lenne, aki azt tartaná sikernek, “ha közismert lenne”. Más úgy definiálná, hogy “a célunk felé haladva, az elénk kerülő akadályok leküzdése fölött érzett öröm”. Megint más azt tartaná sikernek, “ha a tevékenységét elismernék”.

Bárhogy is határozzuk meg a siker mibenlétét, abban mindenki egyetérthet, hogy mindnyájan szeretnénk egy olyan életet élni, amire ráillik a sikeres jelző. Ha úgy közelítjük meg a sikert, hogy annak egy állandó állapotnak kell lenni, és nem egy időszakos érzésnek, akkor talán az lehetne a legjobb definíció, hogy “a sikeres élet az, ahol jó felkelni, és jó lefeküdni”. Ez a megfogalmazás sejtetni véli azt, hogy társadalmi és vagyoni helyzettől függetlenül bárki élhet sikeres életet, azaz a siker nem a külső körülményekben keresendő, hanem egy szilárd meggyőződéseken alapuló belső tartásban. Vagyis ahhoz, hogy az életünk külső, látható szférájában sikeresek lehessünk, először belül kell sikeressé válnunk. Viszont, ha belül sikeresek vagyunk, akkor annak külső megnyilvánulása már nem is tűnik olyan fontosnak.

A sikerből fakad az öröm?
Számtalan, látszólag sikeresnek tűnő ember valójában nagyon is nyomorult életet él. Hiába rendelkeznek vagyonnal, hírnévvel, elismeréssel, az életük üres és örömtelen. Ezek az emberek többnyire úgy fekszenek le, hogy gyötri őket a bűntudat, mert úgy érzik, hogy valamit elrontottak. Úgy vélik, hogy azért nincs állandó, szilárd öröm az életükben, mert rosszul csinálnak valamit. Reggel meg úgy kelnek fel, hogy borzadva gondolnak arra: megint végig kell verekedniük magukat az előttük álló napon. Ezek az emberek csak külső megnyilvánulásaikban tekinthetők sikeresnek, bár magam részéről nem használnám rájuk ezt a jelzőt. Lehetne rájuk azt mondani, hogy gazdagok, elismertek, híresek, dehogy sikeresek lennének, az erősen megkérdőjelezhető.

Nem a jólét és elismerés ellen beszélek, pusztán csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a siker nem azonosítható ezekkel. A siker belülről fakad, és ha ott mélyen legbelül nincs meg, akkor minden vagyon és csillogás ellenére az egyén sikertelennek mondható. Ha megnézzük, hogy hány ember lett öngyilkos a “sikere” csúcsán, vagy hányan menekültek az alkohol, a kábítószer rabságába, akkor igazolva látszik az előbbi állítás.

A siker alapfeltétele az egészséges identitás.
Ahhoz, hogy a belső emberünket – akik valójában vagyunk – sikerre hangoljuk, tisztába kell lennünk önmagunkkal. Tudnunk kell az életünk legalapvetőbb kérdéseire a válaszokat. Tudnunk kell, hogy kik is vagyunk valójában,hogy honnan jöttünk és hová tartunk. A sikeres emberek erre a három kérdésre tudják a választ, és ezért van erejük, ezért tudják megtenni azokat a dolgokat, amiket a sikertelen emberek nem tesznek meg soha.

Senki nem álmodhat sikeres életről, ha nem tudja, hogy ki is valójában, ha nincs tisztában az eredetével, és ha fogalma sincs arról, hogy mi lesz a sorsa a halála után. Minden vagyon és elismerés közepette is, ezek a kérdések válasz után kiáltanak, és amíg nincs meg rájuk a válasz, addig megrabolják az embert attól, hogy élvezze azt, amije van. Lehetetlenné téve, hogy örülhessen az elismerésnek, pénznek, népszerűségnek, az életének. Ennek a három kérdésnek a cáfolhatatlan válaszai adják meg az ember valódi önazonosságát, ami aztán képessé teheti őt egy olyan teljesítményre, aminek eredményeként elismerést, ismertséget és jólétet is elkönyvelhet magának. Ezeknek a válaszoknak a megtalálása minden ember egyéni felelőssége és mondhatni kötelessége. A valódi siker az, amikor az ember megtalálja a kérdéseire a válaszokat, és azok alapján éli az életét. Ezek a válaszok kikutathatóak, de megtalálásukhoz alázatra és az igazság abszolút elismerésére van szükség. A válaszok aztán szép lassan átformálják a szívet és megteremtik annak lehetőségét az emberben, hogy állandó öröme legyen, hogy megszabaduljon a félelmeitől, hogy egy kiteljesedett életet éljen, függetlenítve magát a körülményeitől.
Összefoglalva: a sikeres ember tehát a szívében sikeres. Megvannak az élete kérdéseire a válaszai, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a valódi belső énjében győztes és sikeres módon gondolkodjon. Mivel van egy egészséges önazonossága, ezért a külső körülményeitől függetlenül, tudja magáról, hogy értékes és teljes ember, ennek következtében elégedetten fekszik le, és reggel örül annak, hogy az előtte álló napot megélheti. Aki így él, elmondhatja magáról, hogy sikeres

Csajbók Márta

.http://denok.hu/az-elet-noi-oldala/