Párhuzamos Világok

Miért jönnek létre a párhuzamos világok?

/Részlet: Az életek vándora című könyvből/

Az elképzelés az, hogy mi emberek, születésünk percétől kezdődően több ilyen párhuzamos létezést hozunk létre. Minden döntésünk alkalmával több hasonló világot teremtünk. Mitől lesz több ilyen sík? Elérkezünk az életünk egy pillanathoz, amikor határoznunk, kell valamiben. Minden egyes variáció, ami között lehet választani, egy új dimenziót egy párhuzamos világot szül. Attól hogy mi úgy érezzük, hogy egy megoldás mellett voksoltunk, attól még a többi variáció is megvalósul. 

Miért? Emlékszünk még a polipunkra? Arra, hogy rengeteg karja van? A karokon, ha felidézzük, jól ezt az állatot sok kis tapadókorong szerű valami van. Képzeljük azt, hogy ezek a kis kitüremkedések akkor keletkeznek, amikor valamibe döntenünk kell és annyi kis korong képződik ahány választási lehetőségünk van. Itt van például Jenő esete, aki egy multinacionális vállalatnál dolgozik. Állás ajánlatot kap, egy másik cégtől. Közben legszívesebben nyugdíjba menne és elköltözne. Milyen lehetséges párhuzamos világok jöhetnek létre ebből? Nézzük meg, milyen alternatívák közül választhat Jenő.

Ez hét lehetséges variáció hét döntési lehetőség. Bármelyiket fogadja el, másként fog alakulni az élete. Az elgondolás szerint egy valóság hét részre osztódott, hét párhuzamos világ keletkezett. Mindegyik lehetséges variáció el kezd önálló független életet élni és mind egy, önálló valóság lesz.

A mi döntéseinknél is így osztódik tovább a valóságunk. Az előbb említettük a párhuzamos autóutakat, amikor valamiről döntünk, valójában olyan mintha útkereszteződésbe érnénk. Itt lényegében ahány lehetőség van, annyi felé osztódunk és tulajdonképpen minden úton elindulunk. Egészen a következő útkeresztelődésig.

 Ebbe az elgondolásba is belefér a karma törvénye. Annyi a különbség, hogy minden variációt megélünk csak egyszerre. A döntésünk azonnal újabb helyzeteket szülnek és azok lehetséges kimeneteleit eljátsszuk. Rossz döntéseink rossz élethelyzeteket okoznak, jó döntéseink, jókat. Így tapasztalunk. Minden egy időben zajlik, nem úgy, hogy lezajlódik az egyik variáns aztán a másik, hanem egyszerre. A párhuzamos világok egyikében, lejátsszuk az egyik lehetséges változatot a másikban a másikat.

Lehetünk gyilkosok és meggyilkoltak. Élhetünk becsületesen és becstelenül.

Ezeknek az életeknek a száma végtelen. Karma törvénye kimondja, hogy minden cselekedet hatásának vissza kell találnia a kiinduló ponthoz. Ezekben az életfolyamokban meg van a lehetőség a visszacsatolódásra, azonnal. Mint láttuk a felsőbb szellemi lényünk léte ezzel az elgondolással is egyeztethető. 

A lényegünk felsőbb személyiségünk, egy élet minden aspektusára kíváncsi és variációk ezreit hozhatja létre. „Csápjaival” bárhol bármennyiszer megnyilvánulhat és rengeteg tapadókorongot hozhat létre.

Amennyiben ezt, is valóságnak fogadjuk, el akkor újra vissza kell térnünk a lélek oszthatósága kérdéshez. Itt ilyenkor mi történik? Lelkünk minden alkalommal több részre szakad és úgy él tovább? Vagy lelkünk különleges sajátosságaként, kis polippá válik és karjaival osztódik és így tapasztal? Olyanná válunk, mint régen a Babilon nevű játék? Volt egy műanyag golyó, sok kis lyukacskával a felületén, ezekbe kis műanyag pálcikákat lehetett bedugni. A pálcika másik végére egy újabb gömböt lehetett rakni, majd újra pálcikák, és újra gömbök. Stb.

A párhuzamosan futó világok léte, nem zárja ki a reinkarnáció másik formáját az újbóli testet öltést. Úgy kell elképzelnünk mintha több szőnyeget egymásra, raknánk. A szőnyegben futó fonalak, szálak mindegyike, jelképez egy-egy párhuzamos világot, amit a döntéseink által hoztunk létre. Míg az alatta lévő másik szőnyeg egy előző életbeli leszületést jelképez. Lefele haladunk a milliónyi egymásra rakott szőnyegen, akkor előző életeket látunk. De csak ha egy szőnyeget nézünk a rengeteg közül, akkor annak szálai az adott inkarnáció által teremtett párhuzamos világokat mutatják nekünk!

Nánási Andrea

A könyv megrendelhető a: nanasiandrea7@gmail.com

Mentés

Tovább a blogra »